Paracelsus szerint: "Minden méreg, és semmi sincs méreg nélkül, csupán a mennyiségtől függ, hogy valami méreg-e, vagy sem." Ez a megállapítás a gyógynövényekre is igaz.

Akác - akácvirág
A nép nyelvén gyakran csak Krisztuskoronafaként emlegetett lombhullató fát a XVIII. században telepítették hazánkba az akkor oly gyakori futóhomok megkötésére. Azóta pedig annyira meghonosodott, hogy ma már a legközönségesebb növények közé soroljuk. E szabálytalan koronájú fa olyan jól megszokott nálunk, hogy szaporaságával gyakran az őshonos növények elől is elfoglalja a helyet. Május-júniusban nyíló fehér, illatos virágai dús, lelógó fürtöt képeznek.
Felhasznált része a virág, enyhe görcsoldó (antispasmodicus) és vizelethajtó (diuretikus). A régi öregek leveleit sebekre tették, virágaiból köhögés és hűlés elleni teákat készítettek, miket néha önmagában, néha más növényekkel összefőzve fogyasztottak.

Aranyvesszőfű
Elterjedése leginkább vágások mellett, ligeterdőkben, gyomtársulások területén jellemző. Dísznövényként kertekben is megtalálható. Gyógyászati célokra a növény szárának virágos részét hasznosítják, amelynek gyűjtési ideje a nyári hónapokra (június-augusztus) esik.
Jó vizelethajtó és gyulladáscsökkentő. A növényi drog alkalmas hólyaghurut, vesehomok bántalmak kezelésére kiegészítő szerként. Alkalmazzák magas vérnyomás, bélmegbetegedések, bélvérzések ellen és reuma esetén is. Virágzata és levelei hűsítően hatnak, és mivel vízhajtó, minden vese- és hólyagbántalomra ajánlható.

Dió - diólevél
A friss leveleket június közepén gyűjtjük, amíg még könnyen átszúrhatjuk. A zöld dió burkát közvetlenül az érés előtt, mielőtt megbarnul, az érett termést pedig szeptemberben szedjük.
A diólevélből főzött tea igen hatásos szer emésztési zavarok, így székrekedés, étvágytalanság esetén, továbbá nagyszerű vértisztító. Eredményesen alkalmazhatjuk cukorbetegség és sárgaság ellen is. A diólevél főzete, fürdővízbe keverve igen hatásos minden görvénykóros és angolkóros megbetegedés, csontszú és csontritkulás, valamint gennyes körömgyulladás ellen. Tejkiütés, fejkoszmó, és rüh esetén a zöld dió levelének főzetével mossuk le az érintett helyeket, az eredmény hamarosan megmutatkozik. Az ilyen főzettel történő lemosások illetve fürdők pattanások, gennyes kiütések, lábizzadás és fehérfolyás esetén is segítenek. Szájpenész-, a fogíny, a torok és a gége megbetegedésekor öblögessünk vele. Erősebb diólevél-főzettel készített fürdő gyógyítja a fagydaganatot.
Erős hajhullásnál is használhatjuk, alaposan dörzsöljük be vele a fejbőrt. Fejtetvesség ellen is kitűnő szer.
Június közepén szedett zöld dióból készíthető dióesszencia, amely tisztítja a májat, a gyomrot és a vért, megszünteti a gyomorgyengeséget és a bélpangást. Kiváló szer sűrűvérűség ellen.

Ökörfarkkóró
Gyengén mézillatú és édesnyálkás ízű dúsvirágú ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides) mindenekelőtt köhögés és megfázás elleni teák része. Virága glikozidot, nyálkát, szaponint tartalmaz. Gyógyhatását már Plinius is ismerte.
Vizes kivonatai igazoltan némi gyulladáscsökkentő, valamint vírus-ellenes tulajdonságokkal is rendelkeznek. A népi gyógyászat a virágokat emellett vizelethajtó-, reuma elleni, s nehezen gyógyuló sebek borogatására alkalmas szerként is felhasználja. Homeopátiás készítményei a felső légutak és az orrmelléküregek gyulladásain kívül idegzsába gyógyítására is szolgálnak. Az ökörfarkkóró ismert izzasztó és nyálkaoldó. Hatóanyagai (szaponinok) "oldják" a letapadt váladékot, így megkönnyítik a felköhögést. Az ökörfarkkóró - iridoid tartalma miatt jó - gyulladáscsökkentő gyógynövény, továbbá alkalmazzák szénanátha esetén. Külsőleg hatásos sebek, a lábon lévő fekélyek kezelésére, enyhíti a bőr irritációit. Aranyeret, viszkető bőrbetegségeket is kezelnek vele. Az aranyér kezeléséhez erős, lehűtött forrázata borogatásként is javallt. Olajos kivonatával fagyási sérüléseket, bőrbajokat kezelnek. Manapság még emésztési zavarokra (hasmenés, gyomorhurut, bélhurut, vastagbélgyulladás) is javasolják. Összehúzó hatása révén a hasmenés ellen is alkalmazható.  A molyhos ökörfarkkórónak semmilyen mérgező vagy káros hatása nem ismert. Tannintartalma miatt rákos betegek ne alkalmazzák.

Vérehulló fecskefű /Chelidonium majus L./
(népies megnevezései: aranyfű, kecsketej, kutyatej, vérhullatófű, cinedória)
Sajnos sokan csak közönséges gyomnövényként ismerik az erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, törmelékes helyeken, valamint kertekben is gyakran előfordul. A népi gyógyászat fontos gyógynövénye, emberek és állatok gyógyítására egyaránt használják. Erős hatású alkaloidokat tartalmaz. Jellegzetessége, hogy bárhol megsértve sajátságos narancssárga tejnedvet ereszt magából, ami levegővel érintkezésbe lépve azonnal megbarnul. A sárga nedv rendkívül csípős.

Jótékony hatásai: Számos betegségre gyógyírként hat, de elsősorban szemölcs- és tyúkszemirtó hatása miatt ismerjük és használjuk. Ebben az esetben naponta több alkalommal kenjük be az érintett bőrfelületet a frissen szedett növény narancssárga nedvével. De sömör és egyéb bőrbántalmak, sebek kezelése esetén is bátran használhatjuk.
Ásványi anyagokban és C-vitaminban gazdag növény, vérképző, vértisztító, görcsoldó, fájdalomcsillapító hatású, májbetegség esetén különösen jótékony (májtisztító), jótékony hatással van az anyagcserére, valamint vese- és epebetegség esetén is kivalló.
Teáját: viszkető aranyér, fülzúgás esetén ajánlott naponta három csészével meginni.
Vízhajtó, salaktalanító, morfiumhoz hasonló hatóanyagot valamint mérgező anyagokat is tartalmaz, ezért orvosi felügyelet mellett ajánlott használni. Áldott állapotban levő kismamáknak fogyasztani tilos!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.