Ezt a nevet a tardonai ember ugyanúgy nem válalja fel, mint a palóc vagy a barkó elnevezést. A környék lakói azonban ennek ellenére e néven különböztetik meg a tardonaiakat.

A csavaros eszű, furfangos székely parasztember elnevezése ez. A szorgalmas, dolgos tardonai ember valószínűleg éppen ezért kapta ezt az elnevezést, mert "kaparkodása" ellenszenvet váltott ki a többiekből.

Ráadásnak egy góbé vicc:

A góbé bemegy az istállóba, és azt látja, hogy döglődik a lova. Gondol egyet, bemegy a házba, tollat, papírt kerít, és gyárt egy rakás sorsjegyet. Azzal el a kocsmába, s kihirdeti, hogy sorshúzás lészen. Ötszáz lej egy jegy, és a főnyeremény egy ló.
Gyorsan fogynak a sorsjegyek. Megtörténik a sorsolás is, és a góbé elviszi a nyertest az istállóba. De ott már csak egy döglött gebét találnak.
- Te gazember! - dühöng a nyertes. - Egy döglött lóért fizettem én ötszáz lejt?
- Dehogyis. Tessék, visszaadom az ötszázast.
- És a többiek?
- Mit akar velük kend? Hiszen ők nem nyertek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.