Miért fontos számomra, hogy ezt a műsort minél többen megismerjék? Nem csak Tardona népszerűsítése céljából. Ezt a műsort édesanyám Pál-Kutas Dénesné állította össze, és az egykori osztályom ezzel nyerte meg a Tardonai Ki-Mit-Tud?-ot, majd az akkori kazincbarcikai Ki-Mit-Tud?-on 2. helyezést ért el, és eljutott vele a Sátoraljaújhelyi hagyományőrző versenyre, ahol közönség-díjas lett.
Amennyiben sikerül a dalok kottája is hamarosan elérhető lesz az oldalon.


Fonóház:

Nem tudják meghatározni azt az évet amióta fonóházakban, gyűltek a fiatalok és az öregek, ez ősi szokás volt. November vége felé kezdődtek a fonóházak. Négy-öt fonóház is volt a faluban. Ezt az alkalmat a lányok teremtették maguknak. Fél véka búza, egy marék kender, és tűzifa volt a belépődíj. A fiúk ezt mindig kihasználták és egyik fonóházból a másikba csavarogtak. Ezek az esték el sem voltak képzelhetők dalolás nélkül. A fonón belül is szokások alakultak ki, pl.: a leejtett orsó, kukoricapattogtatás, molnárkalács sütés, a diótörő est. 12-15 leány járt egy fonóházhoz, amelyik közelebb volt a lakásukhoz. A lányok minden évben, ugyanabban a házban jártak addig, amíg férjhez mentek. Aki betöltötte a 14 évet, konfirmálás után, mehetett a fonóba. Az nem volt időhöz kötve, hogy mikor kezdtek el gyülekezni, már délutántól miután otthon, elvégezték a napi munkát. Estére, a fonóra, a lányoknak kiadták a 2 orsót, amit meg kellett fonjon, azzal kellett haza menjenek, és ezzel igazolták, hogy nem csak legényeztek, hanem fontak is. A legények végigjárták az egész fonóházat, csak este nyolckor mehettek be a fonóházba. Ha volt a lánynak már szeretője mindig maga mellett tartott egy helyet, ha nem volt helye a fiúnak a lány háta mögé vagy elejébe ült egy kicsi székre. Amíg a legények megjöttek a lányok vicceket, tréfás történeteket mondtak, énekeltek, de serényen fontak, hogy teljen az orsó. Este 9-kor azok a legények, akiknek már volt választottuk vagy mókázni, kutasdit akartak játszani haza küldték, a „süldőket”, a 14-15 éves fiukat - „Kilencórásak haza fele aludni!”.


Tardonai fonó – műsor

 

1. lány: Kedves közösség, szülőföldünknek, a barkó vidéknek és a régi falunak egy nagyon kedves hagyományát, a fonót akarjuk újra élni, újra teremteni. A fonót, amely a közös munka sok-sok örömének, a fiatalság egymásra találásának volt a kincsesháza. S mi kellett hozzá? Csupán egy nagyobb szoba, ahol 30-an is elfértek.
A főhely, a sarok általában a legügyesebb lányé volt, ez volt a „tetsző hely”. Az ajtóval szemben a tükör alatt volt a „tyükrös hely”, az ablak melletti helyek a „leső hely”-ek voltak. Szélen ültek az ajtónyitogató lányok, akik a legényeket engedték be. A kisszékre mindig a tréfamester ült.
A régi fonó legfontosabb eszköze általában a kéttalpas guzsaly volt..., s máris kezdődhet a játék!

A lányok dalolva bevonulnak, s elfoglalják helyeiket.

Fonóházunk fehérre van meszelve,
Ide jár a legényeknek eleje,
Az én kedves galambom is mindig ide jár
Be-be néz a fonóházunk ablakán.

Árpa-kása rizskásával keverve,
Tizenkilenc éves legény gyere be!
Tizenkilenc éves legény gyenge viola,
Én vagyok a szíve vígasztalója.

2. lány leül és játékos mondókát énekel.

2. lány: Száraz górét égettem,
Úgy eléget hogy!
Édes tejet forraltam,
Úgy kifutott, hogy!
Pap kéri kezemet,
Úgy szégyeltem, hogy!
Legény mondta üljek mellé,
Úgy örültem hogy, hogy, hogy!
Még a szívem is dobog!

többen nevetnek

3. lány: De soká jönnek már ezek a lusták!
Gazdaasszony: Óh! Most kenik a csizmájukat, meg a hajukat. Szépítkeznek...
1. lány: Jaj, de soká lesz még! Danolj addig valamit Erzsi, te úgy is szépen tudsz!
4. lány: Este van, este van,
De nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak,
Kihez párba járnak.

Én hozzám nem járnak,
Nincs is nekem este.
Mert az én szeretőm
Nem jön minden este.

1. lány: Oda se neki Erzsi.. eljön még!
Gazdaasszony: Hanem tudjátok-e, hogy aki két ünnep közt fon, kilises lesz?
2. lány: Vagy annak a kezibe megyen az ossó hegye.
Gazdaasszony: Bizony! Aki meg apró szentekkor fon, annak elhullik az aprójószága, de szombaton se szabad, mert elgörbül a kiscsirke lába.
1. lány: Egyem a zúzáját, nem lenne rosz, ha csütörtökön se, meg kedden se lehetne fonni.
nevetnek
Gazdaasszony: Hátha minden nap Lucca lenne, akkor a boszorkányok ellopják az ossót fonalastul
3. lány: Akkor nem is fonunk, mert megdagad az ujjunk.
1. lány: Minek annyira sietni, mikor nincsenek is itt a legények?
2. lány: Jaj, jönnek!
Igazgatják ruhájukat, gyorsabban fonnak. A fiúk beköszöntése behallatszik kintről.
Fiúk:kintről Esik eső, ázik a köpönyeg
Eressz be hát kisangyalom
Mert kifog a hideg.
Lányok:bentről Nem eresztelek be 9 óra után
Eriggy oda , büdös kapcabetyár
Ahol eddig vótál.
Fiúk:kintről Nem vótam én sehol, csak tehozzád gyöttem
Hoztam neked nyári piros almát
Csak még egyet szójál.
Könnyű neked babám, ágyadban beszélni,
De én nekem ezen a hidegen
Nehéz várakozni.
Bejönnek, köszönnek, majd a lányok közé ülnek.
1. fiú: Jaj, de jó meleg van idebe, melegítsetek má meg, mer odaki igen zord az idő. Tudjátok-e, hogy a másik fonóbú készülnek minket meglátogatni. Kukoricát főznek, azt akarják hozni.
Gazdaasszony: No lyányok, akkor készüljőnk a fogadáskra, mert meg kell őket vendégelni. Készítsőnk nekik paprikás bort, oszt majd avval kínáljuk őket.
Készülődnek, amikor kintről énekszó hangzik.

Vendég lányok:Tardonára két úton kell bemenni,
De szeretnék a rózsámmal beszélni.
Télen-nyáron rozmaringos az ablaka
Jaj, de sokat áztam-fáztam alatta.

Belépnek, köszönnek.
1. vendég lány: Szerencsés jó estét e házban mindennek
Összegyűlt lyánynak és legénynek.
Hogy lyánypajtásimmal idefáradtam
számotokra ízes kukoricát hoztam.
Olyan ízes ez, mint a tiszta szín méz,
Szerelmes lesz ettől minden lyány és legény.
Most arra kérlek, hogy elfogyasszátok
Nekünk pedig jó helyet adjatok,
Sorba kínálkozik a kukoricával, majd utána egy másik lány hótortával.
2. vendég lány: Ez a torta olyan torta, hogy az Isten az égből tolta.
A háziak is kínálkoznak a paprikás borral.
3. vendég lány: Jaj! Ez a bor meg paprikás! kiköpi
Gazdaasszony: Ne beszéj má, akkor azt meg valaki kicserélte, én azt a kiscsirke pipitéjére készítettem. Hozzátok csak be a pitvarból a jó bort! Behozzák a jó bort, majd azzal kínálkoznak. Fiúk tík meg táncoltasságok má meg ezeket a lyányokat!
A fiúk felkelnek és táncba viszik a lányokat. Fiúk, lányok együtt éneklik tánc közben.
Szeretem a tardonai papot,
Veszek néki pántlikás kalapot,
Ő vesz nékem fehér selyem kendőt,
Hogy ne tartsak Tardonán szeretőt.
Tartok biz én mert most van módomban,
Majd nem tartok, vén asszony koromba.
Tardonára gyertek házasodni,
Mert ott tudnak szőni, fonni, varrni,
Ott kapták fel a fehér delin kendőt,
Legényeknek a menyecske szeretőt.
1. vendég lány: Ne táncoljunk má, mert anyád meglássa és a faluba se maradok meg. No meg a suszter nem varrta meg a cipőm, oszt az édesanyámét kellett felhúzni, az meg szorít.
1. fiú: Neked má jó az anyád cipője? Akkor má te férjhez mehetel!
2. vendég lány: No, üjjünk le akkor, jáccunk valamit!
2. fiú: Mit jáccunk?
Az 1. fiú felkapja a kisszéket, és gyorsan elül az egyik vendég lány elé
1. fiú: Megy a kosár megy...
vendég lány: Hova?
1. fiú: Faluba
vendég lány: Minek?
1. fiú: Szeretőt keresni...
vendég lány: Kinek?
1. fiú: Trézinek
vendég lány: Kit?
1. fiú: Jóskát
vendég lány: Szép lesz ő nekem, jó lesz ő nekem, fogom a kötőmbe, viszem a ganajlébe oszt beletaposom.
2. fiú: Add csak ide Béla!
A 2. fiú elkapja a kisszéket, és nem tudják meghatározni azt az évet amióta fonóházakban, gyűltek a fiatalok és az öregek, mert a legidősebb ember is, azt mondja még nagyanyáink is jártak november elsejétől húshagyókeddig fonóba, ez ősi szokás voltgyorsan elül egy másik lány elé
2. fiú: Megy a kosár megy...
lány: Hova?
2. fiú: Faluba
lány: Minek?
2. fiú: Szeretőt keresni...
lány: Kinek?
2. fiú: Marcsának
lány: Kit?
2. fiú: Bélát
vendég lány: Szép lesz ő nekem, jó lesz ő nekem, fogom a kötőmbe, viszem a kiskertbe, bokrétát kötök neki szombaton estére.
Kényeskedve föláll a lány, és csípőjét erősen mozgatva előre sétál, szólót énekel.
Megismerni azt a lányt, ki csalfa,
Magos annak a cipője sarka.
Magas sarkú cipője, a fehér kötője,
Barna legény igaz szeretője.
2. vendég lány: Julcsa néném, hallotta-e, hogy mi történt a szomszéd faluban? Többen kíváncsian érdeklődnek... Egy lyány úgy meg járta a szeretőjével, hogy bele is halt. A barátnőjével összebeszéltek, hogy megnézik, fonóház után hová megy a fiú, mert soha nem akarta hazakísérni. Az egyik este fonalat kötöttek a fiú lábára, de nagyon megrémültek, mert a fiúnak „ló lába” volt. Fonóház után a nyomába eredtek, hát a fiú a templomba ment, ahol nagy fényesség volt. Ahogy bekukucskáltak a templom ablakán, hát látták, hogy a fiú boszorkányokkal táncol. Szegény lyány bele is halt, hogy az ő szeretője boszorkány, de a fiú se élte túl, hogy megtudták a titkát.
3. vendég lány: Mennyünk má haza!
2. vendég lány: Dehogy mennyünk haza ilyen történet után.
1. vendég lány: Csak nem félsz?
3. vendég lány: Köszönöm néktek, hogy befogadtatok,
Nékünk utasoknak jó helyet adtatok.
Ha vétséggel vótunk, megbocsássatok,
Az Isten áldása maraggyon rajtatok.
Aggyon Isten jó éjszakát!

A fiúk egy résez is feláll és elköszön. Kilépve dalolnak, egyre halkabban.

Réten, réten, sej a tardonai réten
Elvesztettem a zsebre való késem.
Késem után a karikagyűrűmet,
Azt sajnálom nem a régi szeretőmet.

A fonóban közben leesik az egyik lány orsója és az egyik fiú felkapja.
2. lány: Add má vissza!
1. fiú: Nem adom! … vagy visszaadom, de csak egy csóké...
2. lány: Nem adok bíz én. Add má vissza, mert édesanyám megver, ha nem fonom tele az ossót!... No jó!
Gyorsan elcsattan a puszi, s közben a lány ügyesen kikapja a fiú kezéből az orsót. Helyére visszaülve lány-pajtását danolja.

Hallottátok-e már hírét
Tóth Pál Jóska legénységét
Bicskával vágja a kerek májfát
Hogy ne hallják kopogását.

El is viszi éjfél tájba
Kakszi Rózsa udvarába
Kelj fel Rózsi, itt a kerek májfa
Jó éjszakát vigyázz rája.

1. lány: No, ha te kidanoltál engem, én is kidanollak téged. cinkosan rámosolyog az előző lányra.

Átment patakon a harcsa.
Átment Balla Béla rajta,
Átvitte a bugyellárist,
Vett Esztinek gyöngy-galárist.

Gyöngy-galáris szakadozik.
Eszti szíve hasadozik,
Hasadozik, hasadozik,
Balla Béla szomorkodik.

2. fiú: Én má menek haza, mert úgy látom igyen csillagos odaki az ég. Nagyon hideg lesz, reggel meg menni kell dolgozni.
1. fiú: Hívacc-e valakit?
2. fiú: Esztit
A lány kimegy a fiúval, s közben kajánul visszanéz a barátnőjére. A másik lány pajkosan izeg mozog, majd a gazdaasszonyhoz fordulva kérdi.
1. lány: Julcsa néném, ugyan mit csinálnak ezek odaki?
1. fiú: Mit csinálnak, mit csinálnak? Majd meg tudod te is! nevetnek
1. lány: Eszti gyere be, mert megmondalak anyádnak, hogy mennyi ideig vótál kin, majd ad ő neked!
A lány kicsit ziláltan, pár szénaszállal a hajában bejön és erélyesen mondja.
2. lány: Meg ne mond, mert akkor többé nem szólok hozzád!
1. lány: Ne félj no! nem mondalak meg, még inkább le is szedem rólad a szénát, nehogy észre vegyék otthon.
3. lány: Én má megyek haza. Gyöttök tik is?
Valamennyien elkezdenek készülődni.
Gazdaasszony: Danojjatok valamit búcsúzóul!
Együtt dalolnak, majd körbe táncolnak és a dal végén a kör félkörbe a nézőtér felé nyílik meghajláshoz!

Tardonának falujában van egy cserepes ház
Arra járok, még a szívem is fáj.
Valahányszor arra megyek el előtte,
Mindannyiszor kisangyalom csak te jutsz az eszembe.