A barkóság eredete tulajdonképpen máig tisztázatlan; etnográfiai rejtély. Egyesek szerint önálló magyar népcsoportnak tekinthetők, mások szerint viszont a palócok legrégibb oldalágát kell látnunk bennük.

Mai "gúnynevük" először 1833-ban jelenik meg; egyesek szakállukkal (barkó), mások a Bertalan és Bertók keresztnevekkel hozzák összefüggésbe, de vannak, akik egy Barco nevű gyűlölt osztrák tábornok nevét vélik nevükben felfedezni, akinek a lovasezrede a barkók területén táborozott.

Mivel a katonaállítás a XVIII. században szabadtoborzáson alapult, a Barcó (Barcó Vince tábornok) ezred toborzási területe Dél-Gömör és Ny-Borsod volt. Innen a barkó nép név. E területről kerültek ki az ezred katonái.

A barkókat, a barkóságot nem lehet éles határral elválasztani a palócoktól és a Palócföldtől. Viszont a barkóság is pontatlanul kezelt, fiktív fogalom, amelynek elhelyezkedésére a Borsod-Gömöri Erdőhátság területét jelölték meg.

A barkók lakta vidék a honfoglalás óta folyamatosan magyar népességű terület. A falvak többsége irtáseredetű. A lombos erdőktől elhódított gyengébb minőségű szántókon az önellátást sem mindig biztosító földművelés alakult ki. A legutóbbi időkig az erdei legelőket hasznosító állattartás jelentette a vidék értékesebb gazdálkodási ágazatát (sertés, juh, szarvasmarha). A városoktól távol eső, elzárt völgyekben fekvő barkó falvak a 20. sz.-ig archaikus népi kultúrát őriztek meg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.