2010.03.25. 10:11
Jókai és Tardona
Most, hogy a hétvégén Jókai emléktúra van, gondoltam segítek egy kicsit a résztvevőknek. A Jókaival kapcsolatos kérdések általában a művei ismeretét is magukban foglalják, magához az íróhoz kapcsolódó történelmi eseményeket, személyeket, illetve a környék (Tardona, Bükk, Borsod) ismeretét elevenítik föl.
A falut két irányból lehet megközelíteni. Dédestapolcsányból 5 kilométeres, Kazincbarcikáról (Herbolyán át) 10 km-es bekötő autóút vezet Tardonára, mely a Bükk hegység északi vonulatának erdőkkel koszorúzott völgyében fekszik.
E kis hegyvidéki település nyújtott menedéket Jókainak az 1848–49-es szabadságharc leverése után. 1849. augusztus 31-én felesége Laborfalvi Róza – a kor nagy drámai színésznője – neve napján érkezett szekéren a kocsisnak öltözött Rákóczi Jánossal, Kossuth titkárával ide, ahol Rácz Endre és Csányi Benjamin vendégszerető otthonában tartózkodhatott.
Jókai innen sétált fel a dédesi vár romjaihoz, a hegyekbe, a Bükk sziklatömbjeihez.
"Ez volt rendesen a kóborlásaim végcélja. Fél nap oda, fél nap vissza, délben tüzet rakni targallyból a szikla lonkáján, pirított kenyérrel, szalonnával fejedelmi lakomát csapni, s aztán kiülve a szédületes szikla párkányára, megküzdeni a lehetetlen (nekem lehetetlen) festői feladattal. Lábam alatt, az előtérben, a bükkfák koronáiból alkotott sötétség, s ahol ez végződik, egy mosolygó zúg, közepén a kis Tardona füstölgő kéményű, elszórt házikóival, körülvéve sárguló szőlőkertek kockáitól, zöld vetések csíkjaitól tarkálló dombokkal, melyek fölött a Bükköt folytató kormos-zöld hegyek emelkednek elő…" (Jókai Mór: Tengerszemű hölgy)
"Valahonnan az Örvénykő oldalából egy forrás szökell elő, mely apró zuhatagokban csereg a sziklákon alá, a völgyből aztán nem lévén kijárása, a szikla tövében kerek tavat képez, az most be van fagyva. Az egész vidék olyan, mintha ezüstmíves csinálta volna filigrán munkába, zúzmarával födve minden fa és bokor." (Jókai: A barátfalvi lévita c. regény)
"Egyszer-egyszer harangszó hangzott föl valahonnan a völgyből (karácsony napja volt), a görög ismerte már a harangok hangját: az ott Mályinka – ez itt Barinka – most meg Tardonán harangoznak – mindenütt dicsérik a Jézust! " (Jókai: A barátfalvi lévita c. regény)
A tardonai emlékek erősen rányomták bélyegüket a bujdosás utáni évek műveire. Mind több Jókai műben jelenik meg Tardona, illetve a falut körülvevő táj.
Az író az itt töltött 4 hónap alatt olyan mély érzelmekkel teli emlékeket mondhatott magáénak, melyek sokáig kísérték munkásságát. (Mind írói, mind festői munkásságát).
Tardonát és a környéket megjelenítő művek:
A barátfalvi lévita A barátfalvi lévita (oszdk)
A tengerszemű hölgy A tengerszemű hölgy (oszkdk)
Egy bújdosó naplója Egy bújdosó naplója (oszkdk)
Életemből Életemből (oszkdk)
Forradalmi és csataképek Forradalmi és csataképek (oszkdk)
Egyéb megjelenés:
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Jókai Mór élete és kora (oszkdk)
Szini Gyula: Jókai /Egy élet regénye (8) A bujdosó A bujdosó epa.oszk
A tardonaiak életében is fontos ez a mozzanat.
Ez az időszak nem csak Jókai türelmét tette még erősebbé, hanem a tardonai nép bátorságát és leleményességét is bebizonyította a világnak.
Miután a bujdosó Jókai elhagyta a kis falut, különféle mondák, legendák születtek arról, hogy milyen is volt ez az ember, és hogyan segítette ki egy-egy nehéz helyzetben az "önfeláldozó tardonai". Ezeknek a mondáknak gyakran van valóság alapjuk, hiszen hasonló szituációkat a Jókai-regényekben is találhatunk.
Létrehozták a Jókai emlékszobát, a település egy régi, XIX. századi épületében, mely egykor iskolaépület volt. A bujdosó író egykori tartózkodási helyét, a régi lakóházat már lebontották.
Évek óta megrendezésre kerül a Jókai barangolásait idéző Jókai emléktúra, mely idén is megrendezésre kerül.
Néhány tardonait annyira megihletett ez az esemény, hogy vereset is írt a híres íróról.
Tóth Bertalan : Tardonán (Jókai emlékére)
Erdőkendős, búbos hegyek.
Fölöttük cérna-fellegek.
A Hárs patak nyugodva fut,
elérte végre a falut.
Borókás...fenyves. Enyha lég.
Itt járt egy ember, jaj de rég:
a szikla elmállt, völgybe hullt,
elmosta lábnyomát a múlt.
Itt állt a csúcson... mint a fák,
s álmodott boldog, szép hazát,
hogy milyen lesz a kis falu
s az ország, melyen sír a bú.
Száz éve múlt. A völgyfenék
rétjein tetők pírja ég:
átformálódott zsuptetők
jelzik az alkotóerőt.
Kőházak állnak, s a patak
nem győzi nézni: hogy halad,
hogy épül, szépül ez a folt,
amit ő régen átfogott.
Vonat zörög és egyre jön...
Nyomába siet száz öröm.
A távolságok réme már
nem bántja soká Tardonát.
És új nép él itt!... Új sereg,
őrzi a múlt-emlékeket:
a régi kort, mely már kihalt,
mely látta őt, s a nagy vihart.
Kihúnyt a múlt, kigyúlt a ma:
a nép nem hagyja annyiba,
és nem felejti azt sem el:
a bújdosó hős mit felel.
Azt feleli, hogy szép e nép,
az emberségre példakép.
Azt sugdossák a könyvlapok:
A szebb életért harcoljatok!
És Tardonán ma új nap ég...
Meghalt az író teste rég,
Jókai meghlat, mégis él
a nép száján, a nép szívén.
Szél suttog fenn a hegytetőn,
a múlba szállva érzem őt...
S tavaszt hozó világ alant,
Benne Jókai álma van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nomad · http://szkaresz.blog.hu/ 2011.03.09. 21:03:26
bfl.archivportal.hu/id-1261-jokai_mor_kerteszgazdaszati_jegyzetek.html Meghatóan szép kertészeti tanácsadó.
Üdv SzKaresz - sajatkezuleg.freeblog.hu/