„Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ha egy térségben nincs gazdasági mozgás, nincs értéktermelés, akkor annak a térségnek vége.” „Ez a falu akkor lesz életképes, ha ragaszkodik a hagyományaihoz…” (dr. Juhász Imre)

A tömegessé váló munkanélküliség rányomta bélyegét Tardona közösségi és kulturális életére. Régen a kapu elé kitett pad a társasági élet színtere volt, mára eltüntek a padok, vagy csak néhány kapuban láthatóak, sajnos ott is üresen. A munkanélkülivé vált emberek nem mozdulnak ki a faluból, elvesztették kapcsolatukat a külvilággal, beszűkültek saját világukba, mely a kertkapunál végződik. A külvilággal való kapcsolatra csak a tv maradt, a rózsaszín sorozatokkal, és a különböző talkshow-val.

Sajnos és ezt be kell látni, nincs reális esély arra, hogy a faluban tömegesen munkahelyek teremtődjenek, emiatt hiába a nagy számú felsőoktatásban résztvevő fiatal nem is lehet elvárni tőlük, hogy itt maradjanak – ezért a cél inkább, hogy Tardona jó hírét vigyék, és visszavágyjanak a faluba.

A hagyomány szerepe – miként a hagyományos, régi tárgyaké is – az, hogy közösséget teremtsenek és jelezzék: mi, akik hasonló módon élünk, hasonlóan értjük a szavakat, tagoljuk a teret és időt, egy közösség vagyunk.

A valóságban ugyanis a falu jelenleg egyáltalán nem közösség, hanem – sok esetben történetesen – egy adott helyen élő emberek csoportja. Nincs meg az az összefogás, mely jellemezte még kb. 20 évvel ezelőtt is a falut. (szerk.: A Jókai-ház is egy ilyesfajta kalákamunka eredménye.)

A régi kaláka munka helyett a fiatalok ma már igyekeznek maguk megoldani a feladataikat, vagy fizetett munkaerőt alkalmaznak, hogy ne kelljen tartozásként visszaadni a segítséget.

Nagy negatívum volt az iskola elvesztése, hiszen közösségformáló, hagyományápoló ereje megszünt a faluban. A gyerekek már nem érezhetik, ide tartozom, itt vannak a gyökereim.

A faluközösség jelenlegi állapotára az jellemző, hogy a formáló erők nem erősítik, hanem inkább kioltják egymást. A tősgyökeres tardonaiak, és a "betelepülő" tardonaiaknak mindig mást jelentett a falu.Kitörési lehetőséget sokan a hagyományápolásban, illetve a turizmusban látják. Sajnos nehezíti a helyzetet az, hogy Tardonának nincs jellegzetes népviseleti vagy tárgyi kultúrája, nem éltek a faluban kézművesek, s bár az asszonyok szépen szőnek, hímeznek, ez nem különösebben jellegzetes, nem egyedi. Van egy-két ember, aki még ápolja, használja a régi megtanult pokrócszövési technikát, vagy a textildíszítés (hímzés, riselés, horgolás) formáit, de sajnos a fiataloknak nem adják, (nem tudják) átadni. Valami ilyesmire azonban szüksége van a falunak, hiszen a túlélési stratégia egyik fontos eleme a falusi, vagy ökoturizmus lehet(ne).

A kézművesség a turizmus… egyik fontos programlehetőségét biztosítja. Ugyanakkor a turizmus erősíti a kézművesség kibontakozását is, hiszen annak egyik legfontosabb résztvevője az idelátogató, aki valami számára újat, érdekeset, a helyi sajátosságokat tükröző tárgyat hazavivő turista lehet.

Ehhez kapcsolódóan egyfajta „élményturizmus” is létrejöhetne, hiszen ma már nem csak a késztermék, hanem a készítés folyamata is eladható, s vonzerőt jelent. Fel kell térképezni, milyen kézműves tevékenységeknek van hagyománya, élő mestere és oktatási kapacitása Tardona területén.

Ki kell alakítani azt a helyet, ahol a régiek tudása átadható, illetve megtanulható a fiatalok számára. Egy olyan hagyományőrző kultúra megteremtésére van szükség, amely akár megélhetést is jelent a résztvevő, munkájukat fontosnak tartó emberek számára.

"Sok sikert Tardona, az út előtted, csak el kell indulni!" (szerk.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.