"Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük öket, mintha azok lennének, akiknek kellene lenniük, akkor segítjük őket azzá válni, akivé válni képesek." Jókai Mór

Jókai Mór, magyar regényíró
1825. február 18. — 1904. május 5.

(Magyarország területén kívül úgy is ismert,
mint Jókai Maurus, költő, író, politikus.)

A nagy mesemondót a mai napig nagy tisztelet övezi. Művei már több nemzedékekkel szerettették meg a magyar nyelv mellett az általa ismertetett tájakat. Hiteles leírásai miatt könnyen ráismerhetünk barangolásaink során a műveiben és a valóságban szereplő vidékre. 

Az 1848-as forradalom kitörésekor a fiatal szerkesztő lelkesen felvállalta a nemzet ügyét, melyért mind tollal, mind fegyverrel is harcolt érte. A fegyverletétel utáni 14 évet Jókai, politikai gyanúsítottként élte, ez a korszak azonban nagyon mély nyomot hagyott munkásságán. Ez időszak alatt a tiltott és megalázott magyar nyelv rehabilitációjának szentelte magát, megalkot 30 nagyszerű romantikus művet, számtalan mesekötetet, esszéket, és kritikákat. Ekkor születtek olyan remekek, mint az Erdély aranykora, a Török világ Magyarországon, az Egy magyar nábob, majd a  Kárpáthy Zoltán, Janicsárok végnapjai, a Szomorú napok.

"Kétség se fér hozzá, hogy egy csodás, jó és ártatlan ember volt, finom lelkű, tele gyöngédséggel és érzékenységgel - az előbbit sokszor mutatta meg és szerette ezt csattanós jelenetekben tenni, mintegy a külső hatásra is számítva, de az utóbbit gondosan rejtegette. Haragot nem tartott senki ellen, a bosszút nem ösmerte. Lelke olyan volt, mint egy sima tó, hullámait szabad szemmel észre nem vehette senki, pedig bizonyára mozgott az és gyűrűzött." Mikszáth: Jókai Mór élete és kora

„Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak! Addig nem fog győzni a szabadság ügye, Amíg a magyar nemzet saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, Mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le nem nyakazza!” /Jókai Mór: A Lőcsei fehérasszony/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.