2011.01.27. 23:40
Természetes festés
Az olyan közönséges útszéli növények, mint a bodza, a fagyal, vagy a szinte kiirthatatlan kanadai aranyvessző csodákra képes, egész pontosan színcsodákra. A tapasztalt asszonyok jól ismerték ezeket a csodás növényeket, és ezek segítségével készültek a szebbnél szebb szőttesek, ruhák, lakáskiegészítők.
A legtökéletesebb festőnövények felismeréséhez sok-sok nemzedék tapasztalatára volt szükség. Tudni kellett mikor kell begyűjteni, hogyan kell tárolni, lehet-e termeszteni. Egy jó festőnövény alapvető tulajdonsága, hogy könnyen kinyerhető belőle a festékanyag, és festés után az anyag sokáig megőrzi a színét anélkül, hogy kifakulna fény vagy nedvesség hatására.
A legkönnyebben az állati eredetű anyagból készült textíliák, mint a gyapjú vagy a selyem festhetők. A cellulóz tartalmú növényi szálakból készült anyagok (kender, len, pamut) viszont hosszabb előkészítést és kezelést igényelnek.
Amennyiben megtörtént az anyag előkészítése kezdődhet a festés. Aki ilyen kalandra vállalkozik, érdemes előre tudnia, hogy nincs pontos recept. A végeredmény nagymértékben függ magától a festőnövénytől (a gyűjtés időpontjától, a növény tárolásától), a festeni kívánt anyagtól, a rögzítő anyagtól, a főzési időtől és nem utolsó sorban a kreativitásunktól.
A legtöbb növény frissen szedve, vagy megszárítva egyformán használható.
A növényeket árnyékos, szellős helyen szárítsuk meg, elterítve, illetve csokorba kötve, felakasztva. A napsütés kiveszi a színüket! Akár így, akár felaprítva, vászonzsákba téve tárolhatjuk a felhasználásig. A frissen szedett bogyós terméseket mélyhűtőben is eltarthatjuk.
Csak természetes eredetű textilanyagokat fessünk a festőnövényekkel, mert a növényi színezékek a műszálakat nem fogják be maradéktalanul.
A textilt először beavatjuk, vagyis lúgos vízben kifőzzük. Ettől a textilszálak felpuhulnak, és könnyebben isszák majd be a festőlevet. Az előkészítést szappanos vízben végezzük. Tíz dkg gyapjúra vagy pamutra 3-4 liter vizet számíthatunk, ebben előzőleg feloldunk negyed darab mosószappant. A nyers gyapjút lassú tűzön fél óráig melegítjük, a pamutot egy óráig erősebben főzzük benne. Kifőzés után az anyagot hideg vízben többször kiöblítjük.
A festést jól tisztítható, zománcos falú fazekakban, vödrökben végezzük. Az átszűrt festőlébe nedvesen tesszük bele a textilanyagot, és addig főzzük, amíg a kívánt színárnyalatot el nem éri. Tartósabb lesz a színezés, ha a textilt a festőlében hagyjuk kihűlni, majd a fazekat többször visszatesszük melegedni a tűzhelyre. Ezt a műveletet akár egy-két napig ismételgethetjük.
Sötétebb színárnyalatot kapunk, ha a megfestett anyagot kicsavarjuk, öblítés nélkül megszárítjuk, majd visszatesszük a lébe, és ismét felfőzzük.
A színezés tartóssága nagymértékben függ a festőlé savhatásától. Míg a gyapjú és a selyem festésekor ecetet kell adni hozzá, addig a pamut, len vagy kender színezésekor a konyhasó adagolása hoz tartósabb színt.
A festőnövények nagy része a gyapjút, selymet és pamutot közvetlenül is színezi, de a színek általában nem tartósak, mosáskor könnyen kioldódnak az anyagból.
Tartósabb a festés, ha a textilt valamilyen fémsó (timsó, réz-, vagy vas-szulfát) oldatába tesszük.
Pácolhatunk festés előtt, közben vagy utána is. Aszerint, hogy milyen fémsót alkalmazunk, ugyanazzal a színezékkel más-más színt érhetünk el. Ha festés előtt pácolunk, a fémsót előbb kevés meleg vízben feloldjuk, majd ezt a tömény oldatot vízzel hígítjuk. Az előkészített, beavatott textilt ebben a páclében kb. 30-60 percig főzzük, majd alaposan kiöblítjük. Festés közbeni pácolásnál a fémsó külön elkészített tömény oldatát keverjük a festőlébe, és csak utána helyezzük bele a nedves textilanyagot. Ügyeljünk arra, hogy ne maradjon feloldatlan vegyszer a fazék alján, mert foltos lehet miatta a festés! Festés utáni pácolásnál a már színezett textilt kicsavarjuk, és öblítés nélkül tesszük az elkészített páclébe, 30-40 percig főzzük, kiemelés, csavarás után öblítjük.
A legtisztább színeket a festés előtti pácolással érjük el. A festőlevet és a pácoldatot többször is felhasználhatjuk, így egyre halványuló színárnyalatot kapunk. A vegyszereket minden alkalommal pótoljuk, az eredeti mennyiségnek kb. a felét adjuk hozzá.
A magas cseranyagtartalmú növényi részek, például a tölgygubacs, tölgyfakéreg, az éger-, a lucfenyő- és nyírfakéreg, a cserszömörce levele külön pácolás nélkül is tartós barna színeket adnak. Ezért, más növényekkel együtt főzve, a színezékek megkötésére használhatók, különösen növényi szálakon. Számítanunk kell azonban arra, hogy az eredeti színeket barnítják.
Timsó (kálium-alumínium-szulfát): színtelen, kristályos vegyület, a színeket alapvetően nem változtatja meg, de élénkebbé, teltebbé teszi.
10 dkg gyapjúhoz: 3-4 l víz; 1-1 1/2 evőkanál timsó (25 g)
10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 2-3 evőkanál timsó (50 g)
Rézgálic (réz-szulfát): kék színű kristályos anyag, mérgező, óvatosan bánjunk vele! A sárga színeket zöldre változtatja; sötétebb árnyalatot ad a világosbarna színeknek; fekete színhez is használhatjuk.
10 dkg gyapjúhoz: 3-4 l víz; 1/2 evőkanál rézgálic (10 g)
10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 1 evőkanál rézgálic (20 g)
Vasgálic (vas-szulfát): sötétíti a színeket, egészen a feketéig. Vigyázni kell vele, nagyobb mennyiségben szétmarhatja a textilt, erős szer!
10 dkg gyapjúhoz: 3-4 1 víz; 1/4-1/2 evőkanál vasgálic (5-6 g)
10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 1/2 evőkanál vasgálic (8-9 g)
A pácként alkalmazott fémsók szájba, bőrbe jutva mérgeznek. Ezért kézzel ne fogjuk meg, valamilyen, csakis erre a célra használt műanyag kanállal vegyük ki az üvegből. A vegyszereket tartsuk olyan helyen, ahol gyermek nem férhet hozzá, és nem keveredhet élelmiszerrel.
Hajfestéknek is alkalmas egy-két növény: vöröshagyma szőkíti, a diólevél barnára festi.
Hosszú lenne itt felsorolni, hogy a sok-sok növény közül melyik mire alkalmas, ezért a teljesség igénye nélkül ide teszek néhány példát.
Festőnövények
TAVASZ:
- Csalán /Urtica dioica/Jól ismeri mindenki, a találkozást nem felejtjük el vele. Friss csalánlevéllel halványzöldre festhetjük a gyapjút. Sárgát ad, ha a friss leveleket megfőzzük, ecetet és timsót adva hozzá. Sárgát fest a gyökere is, ha apróra vágva, timsóval gazdagítva, néha felmelegítve, 1-2 napig a gyapjút benne hagyjuk.
- Farkaskutyatej /Euphorbia cyparissias/ Sárga virágai áprilistól egészen őszig megtalálható az utak mentén, réteken. Sárgára fest, a növényt 1-2 óráig főzzük, timsót adunk a lébe, és bele tesszük az anyagot.
- Cserszömörce /Cotinus coggyria/ Lejtőkön, sziklás oldalakon találjuk. Régen "Magyar Sárgafa" néven elismert cserző és festőszer volt. Lombja, ágai sárgára festenek. Májusban gyűjtjük, szárítva tároljuk. Festéshez megfőzzük, leszűrt levében 1-2 órán keresztül melegítjük az anyagot. Pácolás nélkül is tartós lesz a szín.
- Szurokfű /Origanum vulgare/ Virágos leveles szára a barnától a feketéig fest. Régen a vargák festőfüve volt.
- Bodza /Sambucus/ A legrégebbi európai festőnövény, bogyóiból halványibolyaszíntől a kékig sokféle árnyalatot érhetünk el töménységtől függően.
- Festő pipitér /Anthemis tinctoria/ Kinyílt virágait használjuk, timsóban pácolva sárgát fest.
- Aranyvessző /Solidago vigaurea/ Erdőszéleken találjuk, gyógynövény, virágai timsóval sárgát, szárával együtt zöldessárgát, pácolva vasgáliccal sötétzöldet ad.
- Festő rezeda /Reseda luteola/ Ártereken köves lejtőkön él, szeptemberig virágzik. Festéshez az elvirágzott növényt használjuk. Sárgát fest, de ha vasgáliccal pácoljuk, olajzöldet kapunk.
- Festő rekettye /Genista tinctoria/ Június-júliusban nyílik, domboldalakon találjuk sárga pillangós virágát. Kis cserje. Sárgát fest, timsóval mélyíthetjük a színt. Régen ez a növény adta a székely szőttesekhez a jellegzetes dohányszínt, a tubáksárgát.
- Vérehulló fecskefű /Chelidonium majus/ Májustól virágzik. Gyógynövény. A teljes növényt használjuk , timsóval sárgát fest.
- Kutyabenge /Frangula alnus/ Nedves erdőszéleken, árokparton nő, főzete világosbarnát ad.
Házunk tája
Kertekben is találunk festésre alkalmas növényeket:
- Rózsa; szirmaiból rózsaszín, piros festéket kapunk.
- Rézvirág aranysárga színt ad.
- Körömvirág sárgán fest.
- Hársfavirágból homokszínt és sárgát kapunk
- Festő mályva /Althea rosea/ Neve is arra utal, hogy festhetünk vele, ibolyaszín virágait gyűjtjük. Szürkéslila, lila színt fest. Gyógynövény. Szirmait árnyékban szárítsuk, és sötétben tároljuk!
- Sáfrányos szeklice /Carthamus tinctorius/ Kedvelt kerti növény, az igazi sáfrány pótlására használták régen, szépen festhetjük vele leveseinket is. Áztatással sárgát kapunk.
- Dió /Juglans regia/ Szárított diólevélből khakizöldet , friss leveléből pedig barnát kapunk. A dióbarkák sárgát adnak. Zölddióval sokféle barnát, feketét a barnuló dióhéjból kapunk.
Konyhánkban:
- Vöröshagyma: A legközönségesebb házi festőszer, héja a sárgától barnáig töménységtől függően fest. A száraz hagymahéjat felöntjük vízzel, 1 órán át főzzük, leszűrjük és máris használható.
- Sárgarépa zöldje: Sárga színt ad. Egy recept:: 10 dkg répazöldje; 500gr gyapjú. Timsóban pácoljuk egy órát, majd 3 napot pihentetjük. Festés: 1 órát csendesen főzzük.
- Lilakáposzta: kékesszürke színt ad.
ŐSZ ÉS TÉL:
Ősszel a termésekből és színes falevelekből válogathatunk. A nyírfa, vadalma és vadkörtefa leveleivel homokszínre, sárgára és barnára festhetünk.
- Borostyán /Hedera helix/ Terméseiből szürkét festhetünk A bogyókat egy napig áztatjuk, kevés ecetet és vasgálicot teszünk bele. Felmelegítjük, lassan melegítve a gyapjút addig hagyjuk benne, amíg a kívánt színt el nem éri.
- Vadgesztenye /Aesculus hippocastanum/ Fontos gyógyszeripari alapanyag. Leveleit, virágát, gesztenyéjét használjuk festéshez. A levelek sárga-barnát , a virágok sárgát, a gesztenyék barnát adnak.
- Fagyal /Ligustrum vulgare/ Kedvelt dísznövény, de erdei tisztásokon erdőszéleken is gyakori. A levelek ágak, sárgát, rézgáliccal zöldet adnak. Bogyói timsóval kéket, rézgáliccal zöldeskéket adnak.
- Kökény /Prunus spinosa/ Szúrós növény. Festésre a virága, termése, kérge használható. A virágok narancssárgára, bogyója vörösre, kérge vörösesbarnára fest.
Az elkészült festett fonalakból, szövetekből már csak a kreativitásunkon múlik, hogy hogyan használjuk fel.
Wikipedia - Festőnövények listája
forrás: www.geographic.hu, www.nemez.hu
Könyvajánló:
- Kemendi Ágnes: Festőnövények
- Csókos Varga Györgyi: Festés-Szövés
Szólj hozzá!
Címkék: tanulás természet növények természetes hagyomány festés festék feldolgozás növényi tardona festőnövények
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.