Dvihallyné O. Sarolta

LABORFALVI RÓZA ( 1817 – 1886 )

Laborfalva Erdélyben van
Benke család onnan ered,
Benke Judit nevet kapta
amikor ő megszületett

ezernyolcszáztizenhétben.
Akkor már Miskolcon éltek.
Színháztól őt nem tiltották,
sőt sikereket reméltek.

Apja, anyja színészkedett,
felismerték tehetségét,
úgy gondolták kárpótlás lesz
az elmaradt sikerekért.

Tizenhat éves korában
apja Pestre vitte el őt.
Döbrentei Gábort kérte
neveljen fel egy színésznőt.

Kezdőknek szánt kis szerepek
őt nem elégítették ki,
és Döbrentein kívül nem
hitt tehetségében senki.

Hazament hát szüleihez,
vigasztalást ott kereste,
édesanyját egy év múlva
kivitték a temetőbe.

Ekkor újra megpróbálta,
hogy színházban szerepeljen.
Egressy a pártfogója,
most sikeres kell hogy legyen.

A mélyen átélt színészi
játékot megtestesíti,
a tragikus szerepeket
kitűnően jeleníti.

Már ünnepelt színésznőként
találkozik Jókaival,
aki kezdő, ismeretlen
nem tűnt fel még írásával.

Gertrudist alakította,
mikor műsort megszakítva,
tizenkét pontot Jókai
a nézőknek felolvasta.

Azt mesélték országszerte:
ifjú író ott megkérte
legyen ő a felesége,
mert a színen megszerette.

Óriási botrányt kavart
a megkötött házasságuk.
Petőfi nem bocsájtja meg,
megszakad a barátságuk.

Nyolc évvel volt idősebb a
művésznő Jókai Mórnál,
felháborítóbb: tizenkét
éves lánya is volt már.

Ajánlotta is Petőfi
nagyon kedves barátjának,
várjon ő még egypár évet,
s udvaroljon „ Kisrózának”.

Akit később Feszty Árpád
az oltár elé vezetett,
ki csodásan festette meg
a szép, nagyszerű körképet.

Jókainak édesanyja 
nagy sokára megbocsájtja,
hogy okos író fiának
„ komédiásné ” a párja.

Szabadságharcot leverték,
Jókainak bujdosni kell,
Tardonán egy kis faluban
felesége ott rejti el.

Róza asszony tervet készít:
Komáromba ő beszökik,
férje nevén ott aztán őt
is nyilvántartásba veszik.

Komáromnak várvédői
mind menlevelet kaphatnak,
így menti meg az életét
felesége Jókainak.

Ezernyolcszázötventől ő
a színészet nagyasszonya,
drámai művet szerető
közönségnek a bálványa.

Korának legjobb, fenséges
és gőgös Gertrudisaként
emlegették, csodálták
tragikák királynőjeként.

Ebben férje segítette,
a hőn szeretett asszonyát,
írt neki több testre szabott,
nagy sikert hozó drámát.

Negyvenkét éves volt mikor
a színpadtól visszavonult,
hogy a családjának éljen,
és már csak verseket tanult.

Szavalóesteken lépett
fel, költők versengtek érte,
fellépéseit mindig
hatalmas siker kísérte.

A zengő altját Széchenyi
legszebb muzsikának hívta,
a verset mély érzésekkel
mondta, a sikert kivívta.

Nemzeti Színház rendezett
jubileumi ünnepséget,
melyen a királytól kapott
egy arany érdemkeresztet.

Ahogy egyre öregedett
a körülrajongott asszony,
féltve őrizte a férjét,
mindig mellette maradjon.

Lángoló szerelem fűzte
őket össze, természetük
módfelett különbözött, így
viharosan telt életük.

Róza asszony komolysága
gyakran fordult komorságba,
és nem csak a színpadon de
tragika a családjába’.

A nagyon szeretett asszonyt
Jókai istenítette,
akiben múzsáját és a
buzdítóját is tisztelte.

Ezernyolcszáznyolcvanhatban
fejezte be az életét,
akiről férje megmintázta
két regényének hősnőjét.

Ozogány Ernő írása alapján.

Kép: Barabás Miklós: Jókainé Laborfalvi Róza egy 1848-as litográfin. (forrás: wikipedia)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.