Megtiszteltetés számomra, hogy sokunk által ismert művész versével és grafikájával emlékezhetek meg az 1848/49-es eseményekre.

 

Gór Mihály: Jókai Tardonán

Arad után, fájó és nehéz a bujdosónak,
Petőfi eltűnt, híre hamva se barátjának.
Lelkét a hazája sorsa, nehéz kőként nyomja,
Szeretett feleségének leveleit várja.

A kétfejű sas a bujdosó nyomát kutatja,
Ám Tardona népe, s az öreg tölgy megóvja.
E nehéz hónapokban vigaszai a hegyek,
Erdők, melyeket lefestett az emlékezetnek.

S hajlékául szolgált, Csányiék cselédháza,
Melyben fájó emlékek, s a magány volt társa.
A Rácz Endre tiszteletes úr, sokszor bíztatta.
Írjon, ám ő nem írt, ugyan, volna, ki olvassa!

Nagysokára karácsonyra, megérkezett Róza,
Menlevelet hozott, mely jól hatott az íróra.
S Pesten barátainak, szokta volt mondani,
„Tardonára menjetek, emberséget tanulni.”
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tardona.blog.hu/api/trackback/id/tr244317220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása